Néhány hónappal ezelőtt egy kis budapesti kávézóban ültem, és ugyanazon a szalvétán három különböző felmérési adatsort vetettem össze, hogy rájöjjek, miért mutatnak a számok kissé eltérő képet. Ez a szokásom – hogy mindenhová magammal viszek egy jegyzetfüzetet, tele félig kész kereszttáblázatokkal – nagyjából összefoglalja a munkamódszeremet.

Író a szakmám, elemző az ösztönöm

A reggeleket a nyers felmérési táblázatok olvasásával töltöm, a délutánokat pedig azzal, hogy azokat olyan mondatokká alakítom, amelyeket valaki tényleg el akar olvasni. A két szerep kölcsönösen táplálja egymást: a narratíva nélküli számokat senki sem olvassa el, a számok nélküli narratívát pedig senki sem ellenőrzi. Ezért igyekszem soha nem hagyni, hogy az egyik túl messzire sodródjon a másiktól.

Mi tartja fenn a kíváncsiságomat

A magyar közvélemény olyan módon változik, amit nehéz egyszerűen összefoglalni, és pont ez vonz engem. Szeretem kipróbálni ugyanazon kérdés különböző megfogalmazásait, összehasonlítani a módszertanokat, és figyelni, hogyan befolyásolják az eredményt a szövegezés apró változásai. Akár most kezded el olvasni a felmérési adatokat, akár már évek óta foglalkozol velük, olyan cikkeket szeretnék írni, amelyek mindkét kiindulási pontot figyelembe veszik.

A megközelítésem általában a következőket tartalmazza:

• Az eredmények legalább egy független forrással való összevetése, mielőtt egy szót is leírnék
• Kis, informális közvélemény-kutatások lebonyolítása annak tesztelésére, hogy a kérdések megfogalmazása hogyan befolyásolja a válaszokat
• A módszertani részeket ugyanolyan figyelmesen elolvasom, mint a főbb számadatokat
• Beszélgetés a szokásos körömön kívüli emberekkel, hogy felfedezzem a vakfoltokat

Ha bármelyik pont megérintette Önt, vagy egyszerűen csak szeretne tapasztalatokat cserélni egy adatkészletről, nyugodtan keressen meg a /contact oldalon.